1948. január 26-án délután egy férfi lépett be az Imperial Bank fióktelepére, Tokió Shiinamachi területére, majd elmondta az ott lévő 16 embernek, hogy a szomszédban vérhas járvány tört ki. Miután átadta a névjegykártyáján, amin az állt, hogy ő epidemiológus, elmondta a jelenlévő banki alkalmazottaknak, hogy abból a folyadékból, amit magával vitt, igyanak és akkor nem lesznek betegek. A folyadék valójában azonban méreg volt. A 16 ember közül 12-en haltak meg, majd a férfi 160.000 jüannal sétált ki az épületből.
A Teigin incidens volt a második világháború utáni legnagyobb tömeggyilkosság, a tettest megtalálták és halálra ítélték. Később két másik hasonló esetet is azonosítottak, amelyben a névjegykártyát a helyszínen hagyta az elkövető.
Japánban egyébként a névjegykártya (meishi) nélkülözhetetlen. A bankvezetőktől kezdve a taxisofőrökön át, egészen a banda tagokig, mindenki használja. Ebben az országban körülbelül 70 millió üzletember van, aki évente legalább három alkalommal rendelnek névjegykártyát.
Takashi Nakano a Japán Névjegykártya Szövetség igazgatója elmondta, hogy a 15. században Kínában már gyakori volt, hogy bambuszból készítettek névjegyet. Ezeket a kis kártyákat betették az ablakba vagy az ajtóba, ezzel jelezve, hogy később visszatérnek a helyszínre.
Japánban a 19. századtól terjedt el a használata. Amikor találkoznak egymással a japánok, ez olyan, mint egy ünnepélyes ceremónia. Olyan sok etikett és szokás van, hogyha nem tudjuk, hogyan kell a meishi-t kicserélni, rögtön észreveszik. Mikor az újoncok belépnek egy céghez, az idősebb kollégák feladata, hogy megmutassák számukra, hogyan kell a névjegykártyát helyesen átadni. A japán meishi átadása egy szép protokoll, mindenki tudja mi a szabály. Nyilvánvalóan fontos része a hálózatépítésnek japánban a névjegykártya. Valójában egy üzletember akár 1000 db névjegyet is összegyűjt egy év alatt. Éppen ezért napjainkban a digitális alkalmazások segítik a rendszerezésüket.
A névjegykártyák átadása a következő ceremóniával történik.
Két kézzel adjuk át a kártyát, a másik fél pedig két kézzel veszi át. A kártyán lévő logó az ügyfél felé forduljon. Általában egy kis meghajlás is kell hozzá, így udvarias. Jó néven veszik, ha néhány dicsérő szót ejtünk az átvett kártyáról, viszont sértés, ha a lap hátuljára írunk bármit is.